Aki nem tud megkeresni 220-at nettóban az annyit is ér. Vagy egy lúzer. Egy rosszabb képességű dzsentri. Proletár! Bármit mondhatnánk rá, hiszen 2017. márciusban a bruttó átlagkereset 298 300 forint volt, 12,8 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, legalábbis a KSH adatai szerint. És itt még nem beszéltünk a fekete munkáról.

 

A növekedésre a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá az állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással.

 

Márciusban nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 198 400 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 206 300 forintra becsülhető, írták. Budapesten a nettó átlagkereset még magasabb, nettó 220 ezer forint körüli.

 

Két probléma van csak ezzel:

 

Lázár kijelentése arról, hogy ki mennyit ér, nem éppen az átlagkeresethez mérhető, hiszen átlagon felül kell “teljesíteni” ahhoz, hogy az ő fizujához közelítő összeget keressünk.

Zsiga Marcell vélekedése arról, hogy 47 ezerből is meg lehet élni egy kecskével pedig arra enged következtetni, hogy az átlagfizetés jóval túlszárnyalja a létminimumot, vagyis egyenesen gazdagnak számít, aki már súrolja a 220-at.

Erről már csak egy dolgot szeretnénk elmondani, aztán kérem, kapcsolja ki a kamerát!

 

“Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,

Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,

Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.”

 

fullánk/pestibulvár