Tudtad, hogy a pszichológusok szerint az emberek 15 százaléka “majdnem” vagy teljesen pszichopata? Erre figyelj, hogy kiszúrd őket.
Egy indiai jógi, Paramahansa Yogananda szerint “vannak, akik úgy akarnak magasabbak lenni, hogy levágják mások fejét.” Valahogy így kell elképzelni a pszichopatákat vagy szociopatákat. Ez a két kifejezés egyébként az orvosi gyakorlatban nem is létezik, antiszociális személyiségzavar a hivatalos neve. Az antiszociális személyiség a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” jellemzőkkel írható le a legrövidebben. A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulál és kihasznál. Gyakran agresszív, nem érez empátiát (bár megjátszhatja), szégyent vagy megbánást. A szakirodalom szerint 75 %-ban férfiak, és 25 %-ban nők.
Sokszor hallani, hogy a mai, elképesztően sikerorientált világ kedvez a pszichopatáknak. Nehéz lenne vitába szállni ezzel, még akkor is, ha az emberi kapcsolatok szempontjából az egyik legsötétebb, legsúlyosabb, legrombolóbb személyiségzavarról van is szó. A szakemberek komoly listát állítottak össze a pszichopátia jellemzőiről. Íme a hét legfontosabb, amelyek alapján te is időben kiszúrhatod őket.
1. Hazudozás és manipuláció
Tényleg notórius hazudozókról van szó. Bármit kitalálnak – soha meg nem történt sztorikat, mások befeketítését, pletykákat, a körülöttük élők érzelmeinek elferdítését – hogy elérjék a céljukat. Ez a cél pedig többnyire az, hogy a markukban tartsanak mindenkit, érezzék, hogy övék a hatalom. Hazugságaikhoz ragaszkodnak, akkor sem visszakoznak, ha egyértelműen szembesítik őket az igazsággal. Akkor dühösen vagy lekicsinylően lepöccentik magukról az egészet, vagy épp újabb vádaskodásba kezdenek, aztán kisétálnak a szituációból.
2. Gátlástalanság, szabályszegés
Egy pszichopatának/szociopatának a szabálykövetés és az erkölcs csak addig létezik, ameddig ezeket eljátszva manipulálhat másokat. Ők a legnagyobb erkölcs-csőszök, ha ezzel mást meg lehet alázni, vagy csak ki lehet oktatni.
A valóságban azonban ez az egyik legveszélyesebb személyiségjegyük: egyszerűen nincs lelkiismeretük, semmilyen gátlás vagy szégyenérzet nem fogja vissza őket attól, hogy áthágják az emberi szabályokat vagy akár a törvényeket.
Ez nyilván összefügg a bűnözéssel, de ne higgyünk a hollywoodi sémáknak: ezek az emberek nem baltás gyilkosok (többnyire). A felszínen nagyon is megnyerőek tudnak lenni. A szörnyeteg belül van.
3. Empátiahiány, hidegvérűség
Adrian Raine neurológus kutatásai bebizonyították, hogy a pszichopaták agyában a frontális lebeny kevesebb sejtet tartalmaz. Ez az agyi rész a felelős többek között az olyan magas rendű intellektuális működésekért, mint az empátia, az etikai érzék és a hibákból való tanulás. A pszichopaták tehát szó szerint érzéketlenek a másoknak okozott fájdalommal szemben.
Sőt, mivel az ismétlődő, sértő, elnyomó, sőt eltaposó viselkedési mintáik, valamint a manipulációik sokszor “bejönnek” – az áldozatok nem veszik időben észre és meghunyászkodnak, vagy összetörnek – valóságos győzelemként élik meg, hogy sikerült valakit földbe döngölniük.
Tehát nem hagyják abba, ebben ne is reménykedjünk. Egy pszichopata soha nem adja fel, kizárólag akkor, ha az őt körülvevő embercsoport – család, munkatársak – együttesen, összefogva lépnek fel ellene. Megbánást viszont akkor sem érez, csak fogcsikorgatva visszavonul.
4. Nárcizmus és felsőbbrendőségi komplexus
A szakemberek szerint a nárcisztikus személyiségzavar tulajdonképpen már félúton van a pszichopátia felé, de még nem ugyanaz. A pszichopaták nagyon nagy része viszont mutat nárcisztikus vonásokat. Elképesztő énközpontúság, érdek-vezéreltség, saját felsőbbrendűségüknek, “különlegességüknek” a tudata – ez jellemző rájuk, és ha nem kapják meg a szerintük nekik járó rajongást, bárkit megaláznak. Szerintük az “alacsonyabb rendű”, kihasználható, bántható embertársaik amúgy is megérdemlik a sorsukat.
5. Gázláng-effektus
A kifejezés a Gázláng című amerikai filmből kapta a nevét. A sötét hangulatú krimiben a férj úgy igyekszik manipulálni gyenge akaratú feleségét, hogy esténként eltűnik a házból, majd a szomszéd padlásról lejjebb csavarja a házuk világítását (kosztümös film, akkor még gázzal világítottak). Az asszony látja, hogy sötétebb van, de amikor szól a férjének, az kineveti, lekicsinyli, őrültnek nevezi őt.
Vagyis eléri, hogy az asszony a saját szemének sem hisz, megkérdőjelezi a saját érzékeit, a saját igazságát, és lassan úgy érzi, valóban ő az őrült.
Na ugyanezt teszik a pszichopaták az áldozataikkal. Ha már azt sem tudod, mi igaz, mi nem, ha már saját magadnak sem hiszel, és teljesen össze vagy zavarodva, lehet, hogy egy pszichopata hálójába kerültél.
6. Mártírkodás
Ha egy pszichopata lebukik – mert azért ez elég gyakran előfordul -, azonnal duplán, triplán lendül támadásba, de ha ez nem működik, hirtelen áldozat-szerepbe csap át. Őt becsapták, elárulták, ő csak jót akart, és ezt ellene fordították – bármit bevet, csak hogy a kínos szituációt mégis az előnyére fordítsa. Az áldozata ilyenkor néha megszánja, és máris nyert ügye van. Nagyon fontos, hogy ne dőlj be ennek a mártír-szerepnek, és ne magadban kezdd keresni a hibát. Nem szabad, hogy fogást találjon rajtad, mert akkor megint újra kezdődik a manipulatív-bántalmazó ördögi kör.
7. Szituatív szociopátia
Ilyen is van. Onnan lehet felismerni, hogy az ilyen emberek általában “normálisnak” tűnnek, a hidegvérű szörnyeteg csak bizonyos helyzetekben jön elő belőlük. Általában alacsonyabb rendűnek hitt embercsoportokkal szemben – nők, más bőrszínű emberek, homoszexuálisok – válnak szociopatákká, a velük egyenrangúnak gondolt, vagy főleg felsőbbrendű emberekkel nem. Fölösleges bizonygatni, hogy ez legalább olyan veszélyes a társadalomra, mint a “teljes” pszichopata.
A pszichopaták tehát tényleg nagyon veszélyesek, és mivel a többségük elképesztően sármos és vonzó tud lenni, nagyon könnyű beléjük gabalyodni. Akár barátként, akár szerelmi partnerként.
A fenti személyiségjegyek azonban hamar megnyilvánulnak, és akkor jobb menekülőre fogni. Az ilyen személyiségzavarok ugyanis többnyire “gyógyíthatatlanok”, aki pedig megpróbálja megváltoztatni őket, sokkal többet sérül, mint amennyit az egész megér.
Vérbeli ragadozó
Habár a kutatók igyekeztek kialakítani egy kezelési tervet, egyelőre nincs olyan terápia vagy gyógyszeres kezelés, ami segíthet – nyilatkozta Mary Ellen O’Toole, az FBI egykori személyiségelemző munkatársa, aki több tanulmányt is készített a pszichopaták vizsgálatáról.
– Minden egyes kezelést szigorú megfigyelés alatt végeztünk, különösen abban az esetben, ha az alany bűnügyi okok miatt került megfigyelés alá. Ugyanis ezekben az esetekben a pszichopata úgy viselkedik, mint egy vérbeli ragadozó – tette hozzá. Megjegyezte, az ő esetükben a terapeuták könnyebben fel tudják deríteni a gyengeségeket, ami megrövidíti a kezelést.
Robert Hare, aki több mint negyven éven keresztül tanulmányozta a pszichopatákat úgy látja, a betegek nem keresik a kezelés lehetőségeit. – A pszichopaták nem szenvednek sem lelki, sem fizikai fájdalomtól, ezért nem érzik szükségesnek azt, hogy segítsünk nekik – jegyezte meg.
De akkor hogyan lehet rajtuk segíteni? A szakember szerint az a legjobb megoldás, ha valahogy megpróbálják előhozni az érzelmeiket, de az orvos szerint ez olyan, mintha a macskát arra próbálnák tanítani, hogy egérként viselkedjen, de a korai felismerés nagyon fontos.
Vissza a gyerekkorba
– Ha visszanézünk a pszichopata gyerekkorába nagyon sok érdekes dologra fény derülhet. Ha a beteg gyerekkorában állatokat kínzott, nem sajátította el a másokra odafigyelés képességét, fájdalmat okozva bántotta kortársait akkor nagy a valószínűsége, hogy a későbbiekben csak erőszakosabbá válik. Ezek a gyerekkorban elkövetett cselekmények nem szimpla viták, a viselkedésük eltér a normálistól – szögezte le Hare.
Hozzátette, egy gyereket még nem lehet pszichopatának nevezni, de a nem őszinte érzelmek, a bűntudat hiánya mindenképpen aggodalomra ad okot. Az idő elteltével felerősödik a gyermekkori önzőség. Azok a fiatalok, akik magukon viselik az imént felsorolt jeleket nem csak a kortársaiktól és a tanáraiktól, de a szüleiktől is rövid időn belül eltávolodnak.
Hare listán vezetett tulajdonságok alapján vizsgálta a pszichopatákat, illetve azokat a gyerekeket, akik viselkedésük szerint hajlamosak arra, hogy azzá váljanak. – Ezek a listák nem használhatók orvosi diagnózisként, nem bélyegezhetünk meg vele senkit, csupán abban segít, hogy felmérjük, mennyire vannak szadista hajlamai az illetőnek, amit egy skálán értékelünk – mondta. Kiemelte, a funkcionális mágneses rezonancia eltérő képet adott a betegek, valamint az egészséges emberek agyáról, amely különbség legfőképpen a külső kérgen, valamint a limbikus rendszerben volt megfigyelhető.
J. Reid Meloy törvényszéki pszichológus szerint minél súlyosabb egy pszichopata állapota, annál nagyobb az esélye arra, hogy továbbörökíti a betegséget. Ezt az állítást Hare is megerősítette, hozzátéve, hogy a genetikának nagy szerepe van a betegség kialakulásában, viszont a környezeti faktor sem elhanyagolható szempont.
Köztünk járnak
– A kutatásokból az derült ki, hogy az egyetlen lehetséges út a kezelésben, ha már gyerekkorban felismerjük a jeleket – mondta Matt Logan, aki börtönpszichológusként dolgozott. Hangsúlyozta, az egyetlen kulcs a segítségnyújtáshoz a gyerek, a szülő és a pedagógus hatékony és hosszútávú együttműködése.
A kognitív viselkedésre gyakorolt kezelés, valamint a csoportterápia sokat javíthat a beteg állapotán. Mivel ezek a gyerekek szinte érzelmektől mentesek nagyon alacsony szintjét mutatják a félelemnek és a szorongásnak, ezért nem biztos, hogy ennek ellenére valamiféle viselkedésváltozást, de a legtöbben jól reagálnak a pozitív megerősítésekre.
A kutatók között komoly vita zajlik arról, mennyire eredményesek ezek a kezelések. Egyesek szerint fontos, hogy gyerekkorban elkezdjék kezelni a betegeket, míg más szakemberek szerint hiába próbálnak segíteni, aki pszichopata jeleket mutat gyermekként, az felnőtt korára azzá válik.
– Nem minden pszichopata bűnöző. Ott járnak közöttünk, annak ellenére, hogy nem tudjuk róluk, hogy betegek. Viszont ha gyermekkorban megkapják a szükséges kezeléseket és segítséget, ugyanolyan teljes értékű életet élhetnek, mint egészséges társaik – húzta alá Robert Hare.
fullánk/Psychology Today/mon