Aki nem tudná a Felcsútat is érintő kisvasút, csak egy a magyarország huszonkettő hasonló pályája közül. Sőt, a Lillafüredi 1923 a gyöngyös környéki pedig 1926-óta szállít kirándulókat. Azt nem tudom, hogy kisvasút nagyhatalom vagyunk-e ettől, de kíváncsi lettem, hogy a nagy politikai vihart okozott Vál-völgyi vajon "mit tud"Örömöt vagy csalódást okoz a turistáknak, esetleg vasút rajongóinak.
Ha lehámozzuk a politikát akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy tip-top, kis korhű állomás és szerelvény várakozik ránk. Merthogy egy esőbe hajló szombat délelőtt jártam ott, amikor is hét felnőtt és hat gyerek helyezkedhetett el a fapadosan is kellemes vagonokban.
Korábban, errefelé a "rendes" vasút járt, ám évtizedek óta, 2016-ig csak e csupasz tégláit mutogató, magányos épület állt a puszta közepén. Most minden a helyén, ahogy korábban, születése idején kiné,zhetett, úgy léphetünk be az állomás épületébe. A büfét restinek már semmiképpen sem nevezhetném, hiszen kényelmes, tiszta modern bútorokkal, nagyon is "újszagú" még. A miniatűr dobostortát 590 forintért túlzásnak éreztem, de a 300 forintot fagyi gombóc ár már erősen hajaz az átlagra. A retúr menetjegy 500 forintja fedi az érte kínáltakat.
A vasúti kocsikat mintha az otthoni, régi játékvasútról mintázták volna. Igaz, "ők" 1959-ben és 1960-ban készültek és a Nyírségben teljesítettek korábban szolgálatot. Erősen felújítva kerültek a Vál völgyébe, de szerencsére megtartották a fafűtéses kályhákat, amiket még a június derekán is begyújtottak a rendkívüli időjárásra való tekintettel. Ezt a szolgálatkészen mesélő kszalauznőtől tudhattam meg, aki szemmel láthatólag örül és büszke, hogy ott dolgozhat.
Az örömteli nyargalászásból a gyerekeket még a kis mozdonyra is felinvitálják egy fénykép erejéig, ami egy hatévesnél mindent visz...de egy tizennégy éves sem utasítja vissza. A mai gyerek, akit autóval visznek mindenhova, úgy csodálkozik rá a vasútra, mint a városban cseperedők a csirkére, ami láss csodát, nem fagyasztva, zacskóban kapirgál az udvaron.

Az indulás után, aztán tényleg elcsodálkozik az ember, mert az arborétumig meghúzódó tájban a szép, tágas rétek, lombos ligetek szemetnyugatóan köszöntenek, sétálni csábítanak, ami az arborétumban teljesíthető. A levegő zamatos rengetegnyi zöldtől s most a vasút ujjászületésétől megszámlálhatatlanul több a vendég.
A Vál-völgyi és a többi kisvasút a családokról a gyerekekről szól...és csakis arról.
-menyhért-