A történet rövid. Beugrottam süteményért a Bambi presszóba vasárnap délután. Parkolóhely hiányában a járdára álltam a presszóval szemben. Mint kiderült, szabálytalanul, de egész biztos senkit nem zavart. Ám jött a rendőrruhás kopasz városrendész és legott intézkedésbe kezdett. Vasárnap lévén valószínű kevés fogás lehetett, így örömforrása lehettem a közterületisként foglalkoztatottaknak. Mivel éppen jöttem ki, odasiettem és felajánlottam, hogy odébb állok. Nem azt mondtam, hogy elmegyek, hanem szabályosan beparkolok valahová. Na és akkor elkezdődött...
Emelt, ledorongoló hangon, maga innen nem megy sehova, forgalmit, személyit, amit ilyenkor általában a rendőrök szoktak. A felállás a szokásos a bűnöző állampolgár és az erőszakosan felszólító pénzszedő ember. Nem kívántam vele szóba állni ezen a hangon. Mondta, hogy akkor hívja a rendőrt, én kértem, hogy igen hívja, hátha az kulturáltabban közelít a megoldás felé. Szépen bezártam a kocsit és visszamentem a presszó előtt a székre ledobott táskámért. Aztán a kopasz városendész utánam kiáltott: fasszopó. Így visszamentem, hogy most már biztos nem beszélek egy ilyen emberrel. Természetesen felemeltem a handom, de ilyen durva szavakat nem engedtem meg magamnak. Elvégre nem közterületis vagyok.
Megjött a kollegája közben, aki szintén intézkedni kezdett, mondván, nem kell bunkón viselkedni, ezt persze rám értve. A járőrtárs persze rögtön letagadta a fasszopózást.
A rendőrséget kérésemre sem hívták, helyszíni bírságot róttak ki. amit biztos, nem fizetek be egy "fasszopózó" cégnek. Ezek a belbudai, II. kerületi Városrendészet brilliáns munkatársai.
Kedves Őrsi úr!. Gratulálok a kerületében füllel hallhatóan meghonosodó mocskolódó stílusnak. Talán még jutalmat is kap a kopasz ember kemény helytállásért.
Menyhért Mészáros László