"Tudósokként is érdekelt bennünket, ezért úgy döntöttünk, hogy úgy nézünk rá a nagy piramisra, mint egy részecskére, amely rezonánsan szórja szét a rádióhullámokat."
A nemzetközi kutatócsoport a gízai nagy piramis alakja és az elektromágneses energia összpontosításának képessége közötti kapcsolatot vizsgálta.
Ennek érdekében a szentpétervári ITMO Egyetem által vezetett csapat létrehozta a piramis, az ősi világ hét csodájának egyikének modelljét, hogy pontosan megmérjék az elektromágneses reakciót.
A kutatók a modellt használva látták, hogy a piramis hogyan szórja szét vagy nyeli el az energia hullámokat. Megvizsgálták a kölcsönhatásokat a rezonáns hosszúságú hullámokkal 200 és 600 méter között.
A piramis tulajdonságaira vonatkozó megbízható információ hiányában azonban a csapatnak bizonyos tényezőket kellett meghatároznia a modellel kapcsolatban.
"Bizonyos feltételezéseket kellett használnunk," - ismerte el Evlyukhin. "Például azt feltételeztük, hogy nincs benne ismeretlen üreg, és a szokásos mészkő tulajdonságokkal rendelkező építőanyag egyenletesen oszlatja el az energiát a piramisban és azon kívül. Ezekkel a feltevésekkel érdekes eredményeket értünk el, amelyeknek fontos gyakorlati alkalmazásai lehetnek."
A tudósok többpólusú elemzést alkalmaztak - egy olyan módszert, amelyet a fizika széles körben használ a komplex tárgyak és az elektromágneses mező közötti kölcsönhatás tanulmányozására -, hogy felfedjék, hogy a piramis miként koncentrálja az elektromágneses energiát a földalatti kamrákba.
Ez magában foglal két olyan kamrát, amelyekről úgy gondolják, hogy Hufu fáraó és felesége maradványait tartalmazzák, valamint a harmadik, befejezetlen kamrát, amely a szerkezet alapja alatt található.
Felmerül a kérdés, hogy vajon az ókori egyiptomiak, akik feltehetően több mint 4400 évvel ezelőtt építették a piramisokat, tudatában voltak-e ennek a hatásnak?
A kutatók azonban most úgy vélik, hogy a piramis kialakítása és a hullám energiájának a mag felé való összpontosítása közötti kapcsolat a jövőben rendkívül fontos lehet a nanorészecske kutatások terén.
Amikor a piramist egy hordozón - például a mészköves fennsík - vizsgálták, a kutatók szerint az energiát az üres helyeken keresztül az alapba fókuszálta.
"A hordozón lévő piramis esetén a rövidebb hullámhosszon az elektromágneses energia felhalmozódik a kamrákban, amelyek helyi frekvenciaspektrumokat biztosítanak az elektromos és mágneses terek számára," - írják a kutatók a tanulmányban.
"Az eredmények azt mutatják, hogy alapjában véve a piramis szétszórja az elektromágneses hullámokat és koncentrálja őket a hordozó régióban."
"Bár ez a kutatás szokatlannak tűnik, korszerű fizikai megközelítéseket már korábban is használtak a nagy piramis tanulmányozására, melyek egy teljesen új struktúra felfedezéséhez vezettek," - mondta Antonija Grubisic-Cabo, a Monash Egyetem fizikusa, aki nem vett részt a kutatásban.
"Mivel ez a kutatás teljesen elméleti, nehéz megmondani, hogy mit várhatunk el, hogy hová vezet, vagy, hogy valóban lehetséges-e a való életben."
A tanulmány mögött álló kutatók azonban meggyőződtek arról, hogy az elektromágneses energia eloszlása a piramisban segíthet a tudósok számára a jövőben a hatékonyabb nanorészecskék kialakításában.
Ez attól függ, hogy a kutatók képesek-e újra létrehozni a gízai nagy piramisban megfigyelt koncentráló hatást nanoméretben.
Dr. Polina Kapitainova, az ITMO Egyetem Fizikai és Technológiai Karának kutatója elmondta, hogy "A megfelelő elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező anyagok kiválasztása révén olyan piramis nanorészecskéket készíthetünk, amelyek gyakorlati alkalmazásokat tesznek lehetővé a nanoérzékelők és a hatékony napelemek esetében."
fullánk/ujvilagtudat