Szokatlanul rövid idő alatt három olyan sorozat is indult, fut a két meghatározó kereskedelmi csatornán, amelyek a magyar falvakba képzelnek korlátolt és ostoba lakókat.Sablonokra épített, erősen kikarikírozott figurákat írtak, nagyrészt gyatra, közhelyes párbeszédekkel próbálva előremozdítani a cselekményt.
Ám, ne legyünk igaztalanok, kilóg ebből a sorból a Mi kis falunk, ami jóval mértéktartóbb és szellemesebb, ami feltehetőn a Kormos, Kapitány, Juszt író hármast dicséri. Kiválóak a színészek, a helyzetkomikumok sora vonul fel egy-egy epizód alatt. Csak annyira színezi ki a település történéseit a jó ízlés határain belül, amennyit a cselekmény megkövetel. Majdnem hihető, hogy ilyen egy ungarise falu.
Csakhogy a többi...Bödörékről, ami a borzalmas ökörapátis rémregény klónja is lehetne, majd később.
Ebben az ököratápátis ügyben az alapötleten kívül szinte minden irritálóan rossz. Olyan, mint a pecsvörk /patchvork/ takaró, amit egymáshoz nem illő foltokból varrnak össze unatkozó falusi asszonyok a helyi kézimunka klubban. A cselekmény kínlódva vontatott, az események nem kapcsolódnak egymáshoz, mint a folyó, amelyikből öt méterenként új leágazások indulnak, hogy aztán soha ne follyanak össze újra. Műfaja meghatározhatatlan, a leírásban szereplő vígjátékhoz semmi köze. Inkább az egymást fenéken rugdosó szereplők korabeli börleszkjére hajaz. Sértően bunkó, retardált, műveletlen szinte mindenki a szerepe szerint. Még az egyetemet végzett "polgármester" is olyan suttyó lesz itt, mint a viccben szereplő több pár rendőrcsizma. Butaságokat állítanak, értelmetlenül cselekszenek, és aki írja, annak tényleg fogalma sincs erről a világról, meg az írásról sem. Amúgy Hámori Barbarának hívják az írót és rendezőt a wiki szerint. A jó alap ötlettel semmit sem tudott, tudtak kezdeni, hát elkezdtek az általuk viccesre ítélt helyzetekből összegyúrni valamit, amiből a végkifejlethez képest a semmi és a még semmibb sikerült. Amit itt összehordtak, attól mi szégyenkezünk a képernyő előtt. Dőreség lenne felsorolni mindezt a rengeteg logikai bukfencet, ami egy sorozatfolyamot teljesen hiteltelenné, fogyaszthatatlanná tesz. Ez nem fogható az alkotói szabadságra, hiszen ez csak hozzá nem értés, ötlettelenség és mély megvetése a falusi embereknek. Akik ezt összegányolták, azok egyszerűen tehetségtelenek. Sokat tesznek azért, hogy még sötétebb legyen a magyar ugar.
Bödör Gáspár története hasonlóan az előbbi sorozathoz a falusi ember végtelen ostobaságán, az előbbiek utánérzésén nyugszik.
Egy házából kiebrudalt ember, aki nem nézi meg a cserealapot és a benzinkúton alkudozni kezd, holott valószínű, több tíz éve bírhat jogosítvánnyal, itt már elszakad a cérna és nem lehet tovább nézni, bármennyire is jók a színészek, erősebbek a párbeszédek. Ráadásul a barátok köztös Szőke Zoltánt bradpitti nagyságként vonultatják fel, holott csak egy elfakult sorozat, szűkös eszköztárú -ez a hörgés és a hangos levegővétel váltogatása-, szereplője, aki jobb híján most itt csapódott le.
Kétségtelen, hogy az egyre rongyolódó kultúrájú magyarság egy részét ezek a sorozatok a tévé elé ültetik. Miért?
Tán, ahogy Lennon mondta, ha minden este a fenekemet mutatnák, azt is megszoknák és néznék. Nálunk, este nyolckor ez a Lennon feneke.