A mesebeli kisgömböc, amikor elszabadul, sorra felzabálja azt, amit talál. A Hajdúságban is erre a kisgömböcre kezd hajazni egy részvénytársaság, ami jelesül Tedejen van. Így is hívják, Tedeji Zártkörű Részvénytársaság. A falu amúgy Hajdúnánáshoz tartozik, de nagyságban olyan, mintha egy szúnyog egy egér nagyságú púpot hordozna folyton. Ezt a valamikor a Hajdúnánási Állami Gazdaságból alakult céget ma a Bódi család birtokolja, a vezérigazgató ma is a már 78 éves Bódi László a cégjegyzékek szerint.
Mivel a família nemigen nevezhető szószátyárnak, ha a médiáról van szó, így a nánási és a közeli városok őket ismerő lakosaitól, gazdáitól informálódhattunk róluk és magáról Bódi Lászlóról, aki valamikor technikumi végzettséggel került gyakornoknak az állami gazdaságba, majd levelezőn végezte el az egyetemet. Előmenetelét a néhai igazgató, Szűcs József erősen támogatta, de ahogy a pályatársak közül többen is elmondták, hálát Bóditól nem várhatott. Aztán sikerült egy volt, nagmagasan magasan képzett munkatársával szót értenünk, aki ahogy elmondta, ő és a volt párttikár, Éles József üldözte el Tedejről.
A pártitkár "segített"
Ő, ahogy elmondta rosszindulatú embernek tartja Bódi Lászlót, aki mindenen és mindenkin átgázol, ha az érdekeiről van szó és csak azt fogadja el, amit ő akar.
-Állattenyésztési főágazatvezetőként dolgoztam a gazdaságban - emlékezett a nyolcvanas évekre - akkor már Bódi igazgató helyettes volt. Szűcs segítette, hát nem kellett volna. De ezt akkor még ő sem tudta. Aztán a rendszerváltás körül igazgató váltásra került sor, pályázni lehetett az állásra. Engem sokan noszogattak, hogy induljak. Ceruzával, ami ugye nem végleges, meg is írtam a pályázatot. Na, ahogyan ezt Bódiék megtudták, rám szálltak, belekötöttek a munkámba, nem hagytak békén. Aztán egyszer behivatott Bódi az irodájába és egy Éles József nevű akkori párttitkárral nekem estek. Azzal vádoltak meg, hogy nem végzem a munkámat, mivel akkor dolgoztam a kandidátusi dolgozatomon, ami pont a munkámról szólt, a tejtermelő és a hús marhákról. Ez mindegy volt neki, még fegyelmit is adtak. Így aztán ott helyben megírtam a felmondásomat. Gondolom, nem akarták, hogy veszélyeztessem Bódi igazgatói ambícióit. Durván próbáltak megalázni, ezt az ember sosem felejti el, holott csak a munkámat végezte.
Később sikerült elérnie a fenti akadémiai fokozatot, kandidátus lett, de akkor már másutt dolgozott. Ám a történet örök tüske maradt benne. Ugyanígy a hajdúdorogi gazdák is megismerkedtek a tedeji gömböccel, szinte minden földet elvittek előlük, hogy hogyan, milyen nemtelen eszközökkel, arról majd a folytatásban írunk. Annyit elárulhatunk, hogy sokan meglepődhetnek majd, hogy milyen gazdag emberek laknak a környékükön, akikről azt hitték, hogy szinte semmijük sincs...
/folytatjuk/
mml