Pedig egy korszak vitathatatlanul legtehetségesebb művésze volt, akit a hetvenes évektől, évtizedekig imádott a közönség nemre és korra való tekintet nélkül.

Briliáns színész volt, könnyeden kikezdhetetlen szakmai tudással komédiázott a színpadon, bármiben feltűnt az biztos siker volt.

Bohém volt a magánéletében is, szórakoztató kedves figurája lett a korabeli pesti éjszakáknak. Nem tisztünk, hogy színpadi, filmes sikereit felsoroljuk, arra ott vannak azok az oldalak, amelyek ezeket listákat megmutatják.

Maros Gábor mindvégig Mayerként szerepelt az igazolványaiban gyakran mindkét nevét használta bemutatkozáskor, holott, őt mindenki ismerte.

Nanu-nanu elment. Méltatlanul kevesen búcsúztatták a Farkasréti temetőben művésztársai közül. Láttuk Szacsvay Lászlót, Leblanc Győzőt, Hámori Ildikót. S természetesen első és második feleségét Bencze Ilonát, Fekete Györgyit, gyermekeit Gabit és Fannit, valamint féltestvérét Andreát.

Maros Gábor aki fényesebb pályát is befuthatott volna, már évek óta hiányzott a színpadokról. Nincs többé az a színész, akit a közönség az első percben, örökre a szívébe zárt.

-menyhért-