Most emlékezünk és a volt zenésztársak meg méltatják Bódi Lászlót, aki azt sem bánta, ha Cipőnek szólítják. Amúgy őt nemigen lehetett nem szeretni. Azontúl, hogy a lelkéből kikívánkozott dalok csak nemesedtek az évtizedek folyamán, úgy tűnik ő olyan maradt emilyennek született, nemigen faragott rajta meg a siker a rajongás.

Mintha a zenekar ma is abból élne amit alkotott, szép szavakat regélt róla Boros Csaba is, aki bár ezt kevesen tudják, erősen szorgalmazta, hogy Cipőt, egyszerűen rúgják ki a zenekarból. Ez azért nem olyan sokkal a halála előtt történt. Egy bulin egyszer csak ott volt az öltözőben Sipos F. Tamás akit Borosék Cipő helyére gondoltak. Valamit nem bírt, bírtak elviselni Bódiban, ami erre késztette őket. Simán kidobták volna azt, akinek a munkájukat, sikerüket, kenyerüket köszönhették és köszönhetik ma is.

Az akció nem jött össze, mert volt aki kitartott mellette, ő már nincs is ebben a zenekarban. Az, hogy hálátlanok voltak vele életében az egy gyenge kifejezés. Aljas és pofátlan húzás volt ez Borosék részéről, nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült.

Ha valaki elmegy esetleg a fellépéseikre gondoljon rá kiknek is tapsol.

Cipő ég veled!

mml