Korán elvesztette egy balesetben mindkét lábát. Nem adta fel. Úszó lett, pédát mutat mindennap. Borkai Zsolt első ténykedéseinek egyike volt, hogy kirúgta az általa elnökölt egyesületből. Mert ellenlábasának, a jelenlegi győri polgármersternek az "embere". Aztán, ahogy alább a paraúszó elmondja, hazudozott, hogy magát mosdassa...

Gyermekien tiszta arcot kereteznek a tetoválások, mintha azok akarnák marcona férfivá tenni. Nem sikerült, a folyton mosolygó kék szemek nem engednek a jókedvből. Nem is Tamás, hanem Tomi. Patkás Tomi.

 

                                                                                    Cápák közt at Alcatrason túl

 

Talán természetes, hogy először az alcatrazos úszásról meséltetem, amit Győrön kívül a világon is sokan láttak, s talán még nem bukkant elő ez ügyben olyan momentum, amit ne hallottak volna. Az út odáig keserves volt, a két kar egy levegős úszástól eljutni a folyamatos gyors úszásig. Ebben Rajos István alkotott nagyot, aki kilenc hétig gyötörte, míg az „alany” alkalmas lett a edzésekre. A medencés 400 gyorssal debütált, amiben 350-nél már az

elhalálozás fenyegette – ahogy mondta - , de sikerült, ahogy a Boszporuszon is átsiklott, s akkor előkereste azt az álmot, ami az Alctraz szigetről a kiúszást jelentette. Ez a régi stílussal lehetetlen lett volna, hiszen a szervezők azt sem engedték volna, hogy vízbe

ugorjon úgy. Végül persze sikerült, a Kisalföld élőben közvetítette s ezzel bekerült a világ tíz legjobb nyílt vízi paraúszója közé. Azt talán nem látták, hogy cápák nem kísérték szerencsére, de egy fóka csatlakozott hozzá s a végén mintha még el is búcsúzott volna.

A sporttal lett újra teljes az élete. Az akarata, élni kívánása pedig nyugodtan lehet a csodálat tárgya. Hallgatni is izgalmas, mintha valami kalandregénybe csöppennénk bele. Aztán váltunk s jön a Borkai ügy, amiről nem szívesen beszél már, de valamit nem

hallgathat el.

 

                                                                       Borkai képes volt hazudni róla

 

- Borkai Zsolt hazudott, amikor azt állította, hogy nem mondtam el azt, hogy érzékenyítő beszélgetéseket, előadásokat tartok a gyerekeknek. Amikor hívatott, elmeséltem neki, hozzátéve, hogy parasport tanácsadó vagyok, ezért kapok fizetést, ez volt a munkám.. Erről a Partizánban azt regélte, hogy csak később tudta meg. Nem. Amit a pénzemről mondott, az sem volt igaz. Nettó százhetvenezret kaptam, abból nem jön ki az az összeg,

amit az interjúban említett, már hogy annyit spórol meg rajtam. Meg az sem felel meg a valóságnak, hogy nem volt meg nekem a munkaszerződésem. A munkaköri leírásomat is szeptember nyolcadikán kaptam meg a többi papírral együtt. Aztán a közös meggyezésbe

sem mentem bele, mert akkor elismertem volna, hogy nem csináltam semmit. Így végül ők mondtak fel.

A volt polgármester a Partizánban 4. óra 27. percében magyarázkodott Patkás Tomi kirúgásáról. Vélhetően kínos lett volna bevállalnia, hogy egy olyan legendát távolít el, aki gyermekek lelkét szépíti a beszélgetéseivel, ezért azt hazudta, hogy azt akkor nem tudta. Dehogynem. Tisztább, egyenesebb lett volna kinyilatkoztatni, hogy a jelenlegi polgármester favorizálta sportolót nem tűr meg az egyesületben. Ezzel persze a rokkant nyugdíjából nehezen megélő embert belekényszeríthette volna az ellehetetlenülésbe. Borkai Zsolt jelentette ki, hogy a sportban nincs politika. E szerint, ha érdeke úgy kívánja, mégis van s ebben az sem zavarja, ha át kell gázolnia valakin, akit mindenki becsül, aki ezt nem érdemelte meg.