Az elmúlt években összesen mintegy 400 cégnek biztosítottak székhelyet abban a Budapest XIII. kerületi lakásban, amelyet 2020 decemberében vásárolt meg Kovács Richárd, a Madách Színház táncművésze. A gazdasági társaságok többségének „befogadását” a táncművész apja tette lehetővé, aki a cégnyilvántartás szerint eladósodott, az adóhivatal által „kergetett” vállalkozások eltüntetésére szakosodott, ebből élt. Az érintetteket többször kereste a Privátkopó bűnügyi portál, azonban a feltett kérdésekre nem reagáltak.
Igazi cégtemetőként funkcionált az elmúlt években a Budatest XIII. kerület, Lehel utca 48. szám alatti társasház egyik első emeleti lakása. Az ingatlan mintegy 400 olyan cégnek adott otthont, amelyek - rövid időn belül - a felszámolás vagy a kényszertörlés sorsára jutottak. A viharvert, köz- és egyéb tartozásokkal terhelt társaságokat a Kovács Tibor László által gründolt Cégkovács Kft. terelgette az üzleti élet rögös útján.
Kovács Tibor László egyébként magánszemélyként is igen aktív volt a mögöttünk hagyott esztendőkben: több mint 180, a fizetésképtelenség mezsgyéjére sodródott, a tulajdonosok számára kényelmetlenné vált vállalkozás „elhantolásában” működött közre. Ezeket a „problémás” társaságokat a Kovács Tibor László érdekeltségébe tartozott Cégfenntartó Kft., Cégmánia Kft., Cégduna Kft., Cégmarket Kft., Topex Kft. és Kovács Kft. nevére íratták át, az ügyvezetői széket pedig maga a „cégbűvész” foglalta el. Volt, hogy csupán 2-3 hónapig „vezette” a már a tetszhalál állapotába került vállalkozásokat. A kinyuvasztott társaságok többsége szerb vagy ukrán nincstelenek kezei között végezte, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy elérhetetlenek legyenek a magyar hatóságok számára. Ezt nevezik cégfantomizálásnak. Azonban olyanra is gyakran akadt példa, hogy Kovács Tibor László ügyvezető, valamint tulajdonosként a hozzá kapcsolható kft.-k vitték el felszámolásba vagy kényszertörlésbe az adótartozásokkal „megrakott” társaságokat. Joggal vélelmezhető, hogy ezt a „munkát” Kovács nem ingyen végezte, azonban arról nincs információnk, hogy az ilyen úton szerzett bevételeiből mekkora összeget vallott be az adóhatóságnak.
Ami Kovács vállalkozásainak sorsát illeti: a Cégkovács Kft. 2018-ban kényszertörlése (Kovács Tibor László egy olyan személynek, Mátyus Zsoltnak passzolta át a vállalkozást, aki 13 cég elsüllyesztésében vett részt), a Cégfenntartó Kft. 2014-ben kényszertörlésre (itt Kovácstól egy másik Kovács, Kovács Dávid vette át a kifektetett társaságot, akinek nevéhez nem mellesleg 50 vállalkozás elborítása köthető), a Cégduna Kft. 2014-ben kényszertörlésre, a Cégmarket Kft. 2014-ben kényszertörlésre, a Cégmánia Kft. 2010-ben felszámolásra, a Topex Kft. 2010-ben felszámolásra, a Kovács Kft. (amelyet később a tatabányai cégtemetőben Ajjaj 03 Kft. elnevezésre kereszteltek, hogy nehezebben találjanak rá a hatóságok és a hitelezők) ugyancsak felszámolásra került. Az tehát túlzással sem állítható, hogy a férfi sikeres vállalkozónak számítana a gazdasági életben.
Mindazonáltal a Lehel utcai lakásba bejelentett társaságok közül ma már gyakorlatilag egy sem működik, szinte kivétel nélkül a kényszertörlés vagy a felszámolás sorsára jutottak. Lehet ez fatális véletlen?
A cégnyilvántartásból kitűnik, hogy az „eldobott” cégek jelentős része ukrán, szerb, román és moldovai „üzletasszonyok” és „üzletemberek” tulajdonába került, akiknek egyébiránt a rozzant biciklijükön és a kifizetetlen közüzemi csekkjeiken kívül semmijük nem volt. Hogyan kerültek kapcsolatba az „eladók” ezekkel a vagyontalan „vevőkkel”? Honnan szerzett tudomást - például - az eldugott szerb kisfaluban élő cigányasszony, hogy eladósorba került néhány lepukkant magyarországi cég? Miért érezte jó üzletnek ezeket a „kukaérett” vállalkozásokat „megvásárolni”? Amelyeket aztán egy másodpercig sem működtetett… Lehetséges-e az, hogy ezeknek a szerencsétlen külföldieknek csak az útlevelét használták fel, ők maguk jelen sem voltak az adásvételi procedúrákon?
Nézzünk néhány konkrét példát! Lakatos Márk, az ismert stylist 2021. január végén eladta a Stílusterápia Kft. nevű vállalkozását, amelyet éppen aznap jelentettek át a XIII. kerület, Lehel utca 48. szám alatti ház első emeleti lakásába, amikor a Moldovában élő Mihail Mihailovnak átadta azt. Az úgynevezett adásvétel után néhány hónappal megjelent a társaság cégjegyzékén a NAV végrehajtása, amelyet adótartozás miatt rendeltek el, amit aligha Mihail Mihailov „lapátolt össze”, ő csak elvitte a balhét - Lakatos helyett.
Az egykori műsorvezető, Pokrivtsák Mónika is szükségét érezte annak, hogy Binart Média Kft. nevű cégétől 2011. február 25-én megváljon. Figyelemre méltó, hogy pont ezen napon változott a kft. székhelye: „teljesen véletlenül” a Budapest XIII. kerület, Lehel utca 48., I. emeleti ingatlanba költöztették át. A társaság új tulajdonosa a Kovács Kft., új ügyvezetője pedig Kovács Tibor László lett. A Binart Média kényszertörlését - adótartozás miatt elrendelt végrehajtási bejegyzéssel a cégjegyzékben - 2013 augusztusában rendelte el a Fővárosi Bíróság Cégbírósága.
A Testnevelési Egyetem adjunktusa (Torna-RG-Tánc-Aerobik Tanszék), Katus Tamás 2011. április 27-én lett Kovács Tibor László „ügyfele”, azon a napon „adta el” nyűggé vált társaságát, a Dínó Sportszervező Kft.-t a „nagy cégmágus” vállalkozói holdudvarába tartozó Cégmarket és Cégduna nevű társaságoknak. Szinte hihetetlen, de a jelzett napon a vállalkozás székhelye is megváltozott - ki nem találják -, a Lehel utcai lakásba jelentették át. A Dínó új ügyvezetőjének Kovácsot „választották”. Alig két és fél hónappal később már egy szerb állampolgár, Biro Ervin neve került bejegyzésre - ügyvezetőként és tulajdonosként - a cégnyilvántartásba. 2013. október elején aztán ez a „nagyívű vállalkozás” is oda jutott, ahova az összes többi: kényszertörléssel a cégtemetőbe.
A nagy cégvásárlási forgatagban néhány személy neve visszatérően felbukkant: az ukrán Bentse Shandor 9, a szintén ukrán Kliuchka Maksym 9, a szerb Kolompár Erika 6, míg az ugyancsak szerb Kolompár Anica 5 - köztartozást felhalmozó - cég eltüntetéséhez adta a nevét. Feltéve, hogy egyáltalán tudomásuk volt arról, hogy vállalkozásokat vásároltak Magyarországon…
2023 áprilisában írt a Privátkopó arról, milyen trükkös módon vált meg Dr. Szemerey Balázs István plasztikai sebész a Mediburg Klinikát működtető Mediburg Klinika Egészségügyi és Szolgáltató Kft. elnevezésű társaságától. A céget mintegy 14 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság a plasztikai sebész által elkövetett orvosi hiba miatt, ám a doktornak nagyon nem akaródzott fizetni. Dr. Szemerey „eladta” a kft.-t egy szerb állampolgárságú cigányasszonynak, Kolompár Krisztinának. Az ügyletet a csoda kategóriájába sorolható módon sikerült nyélbe ütni: a vevő írásos nyilatkozata szerint a Mediburg kft.-t nem vette meg, sosem járt az adásvétel helyszínéül szolgáló Zalaegerszeg városában, az eladót, Dr. Szemereyt nem ismeri. Ellenben: korábban ellopták az útlevelét. Vajon kinek adta el valójában a vállalkozását a plasztikai sebész? Az adásvételi szerződést ellenjegyző ügyvéd kellő alapossággal vizsgálta-e a vevő személyazonosságát?
Mindez hogyan jön ide? Így: a „vevő” Kolompár Krisztina - aki egyébiránt állítása szerint ott sem volt - meghatalmazta(?) a SZEM-BÁR Kft. képviseletében Kovács Tibor Lászlót, hogy kézbesítési megbízottként helyette és nevében teljes jogkörrel eljárjon. A SZEM-BÁR Kft. székhelye ugyanaz a XIII. kerület, Lehel utcai lakás volt, ahol cégek százait „takarították el” a hatóságok szeme elől. A Mediburg Egészségügyi és Szolgáltató Kft. székhelyét az adásvétel napján megváltoztatták, új „otthonra” - kapaszkodjanak meg - a Lehel utcai kégliben lelt.
Az ügyről beszámoló korábbi cikkünk itt olvasható:
https://www.privatkopo.info/WebArticleShow.aspx?AGM=Joghalo&AN=szemereyugy&MN=Joghalo&LN=Hungarian
2020 decemberében új tulajdonosa lett a céghamvasztóként üzemelő Lehel utcai ingatlannak: Kovács Richárd, Kovács Tibor László fia. Richárd, aki a Madách Színház táncművésze, igazi celeb, nemrégiben azzal került be a bulvárhírekbe, hogy összejött Széphalmi Juliska táncművésszel. Néhány hónappal később meg azzal, hogy szakított vele.
A művész úr megjelenésével az angyalföldi társasház lakóközössége arra számított, hogy megszűnik végre a székhelyszolgáltatással összefüggő nagy jövés-menés az épületben. Tévedtek. Mert bár a korábban oda bejelentett, kicsontozott cégek fokozatosan kikoptak (felszámolással vagy kényszertörléssel) az első emeleti lakásból, azonban a helyükre új „haldoklók” érkeztek. A cégnyilvántartás szerint 2021-ben, tehát azt követően, hogy Kovács Richárd tulajdonába került az ingatlan, több mint 60 céget jelentettek be a táncművész lakásába. A székhely bejelentéséhez Richárd befogadó nyilatkozatára volt szükség, tehát nem állíthatja azt, hogy nem volt tudomása arról, hogy „rogyjunk össze” vállalkozások leltek nála menedékre - folytatva a haladást az apuka által kitaposott ösvényen.
Nyilván senkinek nem okozunk meglepetést azzal, amikor azt írjuk, a több mint 60, 2021-ben Richárd lakásába bejelentett társaság egyike sem működik már, 2022-ben és 2023-ban a felszámolás vagy a kényszertörlés tett pontot földi létük végére. Többségük - ahogy az arrafelé lenni szokott - ukrán, szerb és román ágrólszakadtak neve alatt múltak ki.
2022 elején egy A/4-es lap került a Lehel utcai ház ajtajára: „Tisztelt Látogató! 1135 Budapest, Lehel utca 48., 1/1. címen 2021. december 31-től a székhelyszolgáltatás megszűnt.”
Kovács Richárd ma már csak táncol, és stresszoldó akupunktúrás piercinget szúr a Medical Piercing szalonban. A szépségipari vállalkozást üzemeltető cég székhelye - már leírni is unalmas - a Lehel utca 48. szám I. emeletén található. A Ricsi-lakban.
(Megjegyzés: a Privátkopó bűnügyi portál több alkalommal kereste kérdésekkel Kovács Tibor Lászlót és Kovács Richárd táncművészt, azonban a nevezett személyek egyetlen alkalommal sem reagáltak.)