„Elfogyott a levegő Ön körül, ezt már mindenki látja! Az elnökség tagjai már
nem támogatják az ámokfutását (…), fontolja meg mihamarabbi lemondását,
amellyel teret ad annak, hogy az Ön után következő vezetés még megmentheti
a haldokló magyar autósportot!” - írta Szujó Zoltánnak, a Magyar Nemzeti
Autósport Szövetség (MNASZ) elnökének címzett nyílt levélben egy, a
sportágért aggódó „rallys öregfiú”, akinek kritikus gondolatait alább közöljük.
„Szujó úr!
Az alábbiakat Önnek írom, attól az embertől, aki 1980 óta szerves része a hazai
autósportnak.
Véleményem a bajnoki díjkiosztón elmondott beszédéről, Önről, az elnökség
tagjairól:
Ön frusztrált volt, magyarázkodott, amiért puskát írt, mert tudta, nagy dobásra készül,
és nem egyeztetett erről a szakágvezetővel. Szerencsétlen helyzetbe hozta őt, mert
nem tudta értelmezni elnöki beszédének, fenyegetésének szándékát. Tett is
megjegyzést!
Felvezetőként beszélt az autósport nagy közösségéről, amelynek Ön a vezetője, de
jelezte, hogy csak akkor lesz a rallytársadalom igazi közösség, ha mindenki együtt
érez Önnel. Érdekes! Pont a rally díjkiosztón jutott ez eszébe, amikor egy, a rallyt
igazán szerető közösség van kialakulóban - pont az Ön eltávolításának céljából!
Megtámadta, aljasnak nevezte azokat, akik az Önével ellentétes állásponton vannak,
miszerint nem a nézők - akik közül öten elhunytak - voltak a hibásak a saját
halálukért.
Beszélt a társadalom (a rally szakág) borzalmas mentális állapotáról, amely Ön
szerint orvosok által bizonyított tény.
Megállapította, hogy az autósport luxus! Na, sokan itt mentek ki a folyosóra, mert
hányingerük lett Öntől!
Kijelölt nyolc másodpercet gondolkodásra, majd szerencsésnek nevezett mindenkit,
aki ezt a sportot műveli.
Felvázolta annak a rémisztő valóságát, hogy megszűnhet a rallysport.
Emelt hangon a közösség hergelésének tulajdonította azt az FB-posztot, amely
felhívta a figyelmet egy kapitális hibára, amelyet a hozzá nem értő szabályalkotók
követtek el.
Szofisztikáltan beszélt háláról, köszönetről. Ez a néhány mondat volt az ünnep
alkalmából elmondott beszédének mélypontja.
A közönség manipulációjára készülő szónok, prédikátor beveti ezt az eszközt, amikor
indirekt módon saját személyét mindenhatónak, pótolhatatlannak akarja feltüntetni
hallgatósága előtt:
- csak akkor leszünk közösség, ha csatlakoztok hozzám,
- aljasok azok, akik mást vallanak, mint én,
- borzalmasnak állítja be a jelenlévők mentális állapotát, és ezt bizonyítandóan
hiteles orvosi tanulmányokra hivatkozik,
- megállapítja, hogy luxus az autósport, utalva arra a régi kommunista állításra,
hogy a luxus tiltandó, nem szolgálja a haladást - de az én közösségem, az én
vezetésemmel, megteheti, hogy luxus szórakozást választ,
- ad nyolc másodpercet gondolkodásra, utalva ezzel arra, hogy nem kell
kinyilatkoztatásain sokat agyalni, mert én már helyettük döntök.
Majd a beszéde csúcspontján, anélkül, hogy kimondaná, sőt egy rövid mondatban el
is hárítja magától a gondolatot, a hallgatóság tudatába ülteti, hogy Ön a rallysport
megmentője, akinek hálával tartozik az egész magyar autósport. De Szujó úr, ezt
már senki nem hiszi el, mert azokból az ígéretekből se lett semmi, amiket 2 éve
mond.
Ön egy magasan képzett retorikai bűvész. Észrevétlenül akarja manipulálni a
hallgatóságát és a köztudatot. Szenvedélyes hangon, retorikai elemekkel tarkítva éri
el a célközönség szimpátiáját, megakadályozva a tisztánlátás lehetőségét.
A beszédet végighallgatva azon kezdtem el gondolkodni, miért van szüksége Önre
az egyetemes magyar autósportnak. Végighazudta az elmúlt két évet. A
kampányában tett ígéretekből talán semmit nem valósított meg. Sárba taposta a
korábbi elnökséget, holott mindenki tudta, hogy azt a pénzt költötték el, amit
megörököltek. Ön pedig „kivéreztetett MNASZ-t vettem át“ felkiáltással sajnáltatta
magát. Azért majd egyszer ékes szólással mondja el, miért és mire kapott a
Humdától 96 millió forintot!
Bízom abban, hogy a díjkiosztó közössége átlátott az aljas szándékon, amelyet Ön
láthatóan idegesen és hiteltelenül adott elő.
Régi szereplője vagyok a magyar autósport történelmének. Emlékszem, Nádor Pista
soha nem gondolta volna, hogy hálásnak kell lennünk neki azért, mert szabad
akaratunkból rallyversenyzők lettünk. Nyugdíjba vonulása alkalmából írott
búcsúlevelében megjegyezte, hogy ő hálás az autóversenyzőknek, hogy szolgálhatta
őket!
Majd abban a néhány évben, amikor az MHSZ felügyelete alatt parancsot teljesítő
katonák irányították a magyar autó- és motorsportot, soha nem mondták, hogy
kéretik hálásnak lenni pártunknak, kormányunknak, amiért rallyversenyeket
rendezhetünk.
Aztán Ferjáncz Attila, Frank Tamás, Gyulai Zsolt, Szamos Miklós és Oláh Gyárfás -
néhányan az elnökök sorában - és az elmúlt években minden elnök szolgálatnak
tekintette az autósport vezetését.
Hol ér fel Ön azok nyomába, akik hittel, szeretettel és hálával éreztek minden napért,
amelyet az autósportnak áldoztak?
Soha egyetlen elnök vagy döntéshozó nem éreztette, nem várta el, nem utalt rá,
vagy ahogy Ön a díjkiosztón ideges, emelt hangon sugallta, hogy az Ön
személyének hálásnak kell lennünk. Hogy a versenyzőknek, a szerelőknek, a
családtagoknak hálásnak kell lenniük azért, mert pénzt és időt nem sajnálva az
autósportot választották.
Ezt a kipróbált szónoki eszközt az átkosban és napjainkban is a politikai
manipulátorok alkalmazták - sajnálatos módon sikerrel -, mert ha a népnek azt a
tudatot sugalljuk, hogy hálásnak kell lennie, akkor nem fogja lelökni a trónról az oda
nem valót. Ön és az elnökség pártkatonái nem odavalók.
Érdeklődéssel figyelem, milyen szónoki technikával fogja a következő idényben
leplezni elnöki feladatra való teljes alkalmatlanságát.
Elnök úr! Elfogyott a levegő Ön körül, ezt már mindenki látja! Az elnökség tagjai már
nem támogatják az ámokfutását, ennek tökéletes szimbóluma, ahogy Michelisz
Norbival kényszeresen mosolyogva pózol a sportbírói fórumon. Rajta kívül nincs már
más, akivel Ön mutatkozni tud!
Az autósport öregjei nevében kérem, fontolja meg mihamarabbi lemondását, amellyel
teret ad annak, hogy az Ön után következő vezetés még megmentheti a haldokló
magyar autósportot!
Üdvözlettel
M. Attila,
egy rallys öregfiú”